2017. július 20., csütörtök

Baracklekváros kifli

Rég sütöttem lekváros kiflit, meg amúgy is tesztelni szerettem volna a frissen főzött sárgabaracklekvárt. Tartottam tőle, hogy sülés közben ki fog folyni, de jól kiállta a próbát, csak minimális mennyiség kíváncsiskodott ki a kiflicsücsköknél.
Hozzávalók:

  • 60 dkg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 dkg élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • nagy csipet só
  • 10 dkg margarin
  • 15 dkg zsír
  • 1 tojás
  • 3-4 evőkanál tejföl
  • lekvár tölteni
  • vaníliás porcukor beforgatni
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot összemorzsoltam előbb az élesztővel, majd a zsírral és margarinnal. A tojást is hozzáadtam és annyi tejfölt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjak.
Egy órányi pihentetés után 4 részre osztottam a tésztát. (Így elég nagyocska kiflik lettek, több részre osztva apróbbak lesznek.) Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, 8 részre vágtam. 1-1 teáskanál lekvárt tettem mindegyikre, felsodortam, tepsibe pakoltam.
180 fokos sütőben világosra sütöttem.
Még melegen vaníliás porcukorba forgattam a kifliket.


2017. július 18., kedd

Habos gyümölcsös süti

Télen-nyáron elkészíthető, finom gyümölcsös süti. Most ugyan nyáron sütöttem- néha a 30 fok sem tud megállítani-, de friss gyümölcs híján fagyasztottból vagy befőttből is finom.


Hozzávalók:

  • 5 tojás (a sárgája a tésztához, a fehérje a habhoz)
  • 12,5 dkg vaj
  • 15 + 20 dkg cukor
  • 1 dl tej
  • 2 dl tejföl
  • 35 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 citrom leve
  • gyümölcs (most őszibarack)
Így készült:
A tojások sárgáját elkevertem a puha vajjal és a 15 dkg cukorral. Ezután belekevertem a tejet, lisztet, sütőport, tejfölt, citromlét. Sima masszát kevertem belőle.
A masszát tepsibe simítom, rászórom a felaprított gyümölcsöt.
180 fokos sütőbe tettem a tepsit.
Közben a fehérjéket felvertem a 20 dkg cukorral.
Mikor a süti kész, rásimítom a habot, visszateszem a sütőbe, mérsékelve a hőfokot 100 fokra.
Mikor a hab pirulni kezdett, kivettem a sütőből.
Kihűlés után szeletelhető.

2017. július 17., hétfő

Sajtos-szalonnás csiga

Időközben Fiam leérettségizett. Küzdelmes négy év előzte meg. Legalábbis számomra az volt. Ő kevésbé küzdött. De az utolsó évre összeszedte magát, villantott valamit a benne rejlő tartalékból. Én mindig is mondtam neki, ha olyan okos lettem volna, mint Ő, nem csak egy (bocsánat, két) tanítóképzőt végeztem volna el. Végül összehozott egy -nem önmagához, hanem eddigi tanulmányi eredményeihez képest- jó érettségit. Még korábban megígértem neki, ha négyes fölötti lesz az érettségi átlaga, elmegyünk valahova. Tartottam a szavam. Az elmúlt hétvégét a Balatonon töltöttük. Az idő lehetett volna kegyesebb is, de a fiatalság mit sem törődött a 20 fokkal, jókat pancsoltak. Vasárnapra aztán kisütött a nap, látszik is a bőrünkön.
Szokásomhoz híven sütivel is készültem a "nagy" útra. Egyikük ez a kelt tésztájú sajtos-szalonnás csiga volt:
Hozzávalók:

  • 20-25 dkg húsos szalonna (bacon)
  • 0,5 dl olaj
  • 1 kg liszt (fele rétesliszt)
  • 2 teáskanál só
  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 4 dkg élesztő
  • 25 dkg margarin
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál tejföl és 35 dkg reszelt sajt a töltelékhez
Így készült:
A szalonnát felkockáztam, az olajon ropogósra sütöttem.
A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.
A lisztet, sót, margarint, a szalonna zsírját tálba tettem, összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojást és az élesztős tejet. Összegyúrtam. Kicsit lágynak találtam, ezért beledagasztottam még egy kevés lisztet.
A tésztát hagytam megkelni.
A megkelt tésztát két részre osztottam. Egyik felét hosszúkás téglalap alakúra nyújtottam, lekentem 1 evőkanál tejföllel, fele sajtot rászórtam, meg  a szalonnakockák felét.
Feltekertem, szeletekre vágtam, tepsibe pakoltam. 180 fokos sütőbe tettem.
Míg sült, elkészítettem a tészta másik felét is, ebből is lett egy nagy tepsi csiga.
Finom volt, frissen igazán élvezhető, de még harmadnap is szívesen rágcsáltuk a maradékot. Mindössze annyi megjegyzést tettek rá, hogy lehetne benne több szalonnadarabka. Ennyi volt itthon, s ez is hirtelen ötlettől vezérelve került bele. Legközelebb több lesz! :-)

Gyömbéres sárgabaracklekvár

Ez a lekvár sem most készült, hanem sárgabarackérés idején. Úgy két hete. 
Készült hagyományos is (így készül), a másodikként kifőzött adagot pedig gyömbérrel bolondítottam meg. Többektől hallottam, hogy lehúzzák a héját, meg ledarálják. Én nem bíbelődök ilyesmivel, a megmosott, hibás részektől megszabadított barackokat kettévágom, lecukrozom, s főzöm. Addig, míg besűrűsödik. Jelen esetben úgy két órát. Nem fáztam mellette! :-)

Hozzávalók:
  • 6 kg sárgabarack
  • 1,5 kg cukor
  • darabka gyömbér (jó hüvelykujjnyi)
Így készült:
Az üvegek kimosásával kezdtem. Míg főtt a lekvár, leborítva száradni hagytam őket.
A barackot megmostam, pöttyös-sérült részeket kivágtam. Felezve nagy lábosba raktam. Ráöntöttem 1 kg cukort, s kis lángon főni tettem. A gyömbért megpucoltam, beleaprítottam. Reszelni terveztem, de fás volt, ezért maradtam a darabolásnál. Hosszúkás csíkokban került bele, a végén kiszedtem belőle.
A lekvárt állandóan kavargatva addig főztem, míg kellő sűrűségű lett. Ekkor megkóstolva savanyúnak találtam, ezért még fél kg cukrot tettem bele. Ezzel is főztem még egy darabig. (Így is savanykás, több cukor is kerülhet bele, de mi így szeretjük.)
Üvegekbe szedtem a kész lekvárt, egy réteg celofánnal és csavaros tetővel zártam le, majd fejre állítottam mindegyiket, így hagytam mintegy fél órán keresztül. Majd visszafordítva hagytam kihűlni.

Már második üveggel fogyasszuk, pedig van még sok tavalyi lekvár is. De ez olyan finom!
Mivel sokáig fő, nem maradnak darabok benne. Persze nem olyan sima, mintha le lenne darálva. 
Még soha nem használtam zselésítőt. Néhány éve vettem ugyan, hogy tegyek egy próbát, de lejárt a szavatossága. Inkább főzöm a lekvárokat jó sokáig, így 200% gyümölcs van bennük. :-) Régen is így készültek, néha cukor nélkül- főleg a szilvalekvár. 
A felfordítós tartósítást tavalyelőtt próbáltam ki, s mivel bevált -egy lekvár sem penészedett meg-, azóta mindig így kerülnek a kamrába. Nem kell tartósítószer bele. Ami nem egy hátrány! :-)


2017. július 12., szerda

Tarka barackos süti

Nagy adag sárgabarackhoz jutottam kolléganőm jóvoltából. Lett belőle lekvár is jócskán, de hagytam belőle enni is, nem keveset. Ebből muszáj volt sütit is készítenem. Ötletem persze nem volt, de azt biztosan tudtam, nem szeretnék sokat pepecselni vele. Akkor mi más lehet, mint a jó öreg kevert süti, kis kakaóval cifrázva.

Hozzávalók:
2 dl-es bögrével mérve:

  • 2 bögre cukor
  • 4 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 bögre olaj
  • 1 bögre tejföl
  • 3,5 bögre liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 evőkanál kakaó+ 2 evőkanál tej
  • barack
Így készült:
A megmosott gyümölcsöt felkockáztam. (Ott árválkodott két őszibarack is, az is közé került, amúgy a sárgabarack volt a több.)
A cukrot, vaníliás cukrot a tojásokkal elkevertem. Hozzákevertem az olajat, tejfölt, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sima masszát kavartam belőle.
A massza több, mint felét sütőpapírral bélelt tepsibe borítottam. A maradékba kevertem a kakaót és tejet. A világos masszára csorgattam.
A tetejére szórtam a gyümölcsdarabokat.
180 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem.
Szeretem a sárgabarackot. Ez is finom volt, de ami a szüleim kertjében éretten potyogott le a fáról, na az volt az igazi.
Rég meséltem. Most a barackról eszembe jutott... Hosszúra nyúlik vissza a történet gyökere, de megpróbálom röviden összefoglalni. 
Egy olyan utcában laktunk (jó hosszú volt, sok mellékutcával), ahol többnyire magyarok éltek. Valószínűleg azért szemelték ki ezt a környéket lakótelep építésére. Olyan áron, hogy a házakat lebontják, cserébe az életüket kertes házban leélők kaptak panellakást. Nagyon közeledett mihozzánk a bontás és randa panelek építése, már túloldalt a barátnőmék házát eltüntették a föld színéről, a felső szomszédunk is kiköltözött. Apukámék próbáltak minden követ megmozgatni, hogy megússzuk a bontást (a két házzal lejjebb lévő román család a tervek szerint megúszta volna), húzták az időt, nem fogadták el a felajánlott lakást, már kettőt adtak volna, s akkor jött a nagy forradalom. Megúsztuk. De nem nagyon örülhettünk neki. A kertünk oldalába egy négy emeletes panel éktelenkedett, a lakók a kertbe dobálták a szemetet. A kert alját pedig elvették, mert kellett az útnak, ami alatt szintén újonnan felhúzott épületek sorakoztak. 
Az egyik barackfánk így majdnem a kert aljára került. Nem bírtuk megőrizni a rajta termő gyümölcsöt. A betelepítettek gyerekei nem ismerték az enyém-tiéd fogalmát. Egy alkalommal azt vettük észre, hogy a kerítés túloldaláról az összeverődött siserehad kövekkel dobálja a fát. Nem tudom, mit gondoltak, hogy a bedobott kő nyomán az alig érő barack majd kiugrál hozzájuk? Húgaimmal nekifogtunk visszadobálni a köveket, ahonnan jöttek. Egyik kő egy kisfiú fején landolt. Szegény üvöltve elrohant. (Nem akartuk bántani őt, véletlen volt, mai napig sajnálom a gyereket.) A közelben beszélgető nők, akik addig rá sem szóltak a dobálózó gyerekekre, minket persze lehordtak. Azt mondanom sem kell, hogy nem magyarok voltak...
Ez csak egy apróság... És még mennyi minden volt... 

2017. július 9., vasárnap

Kekszszalámi őzgerincben

Az örök kedvenc. Mégis ritkán készül. De nagy melegek idején (persze nem csak) elő lehet kapni, mert nem kell miatta bekapcsolni a sütőt, 31 fokot teremtve a konyhában. :-)

Hozzávalók:

  • 3 dl tej
  • 25 dkg vaj
  • 30 dkg porcukor
  • 1 rumaroma
  • 3 evőkanál kakaó
  • 50 dkg darált keksz
  • 25 dkg darabolt keksz
  • 10 dkg mazsola
Így készült:
A tejet, vajat, cukrot kis lángon addig melegítettem, míg a vaj és cukor felolvad.
Beleborítottam a kekszeket, kakaót, rumaromát, alaposan összevegyítettem.
Két őzgerincformát kibéleltem fóliával, elosztottam bennük a kekszes masszát. Lenyomkodtam, beborítottam a fóliával, s hűtőben dermesztettem.
Másnap, kiborítva a formából, szépen lehetett szeletelni.
Nővéremék voltak nálunk, akkor készült, másik sütivel együtt. De valahogy ennek volt nagyobb sikere! :-)


2017. július 6., csütörtök

Krumplis tokány

Nemrégiben olvastam, hogy a pörkölt és a tokány között az a különbség, hogy a tokányhoz a hús csíkokra van vágva, nem pedig kockákra, és a bors a fő fűszere, nem pedig a paprika. Hát én bizony kockákra vágtam a húst, de a krumplit hasábokra. Így nevezhetem tokánynak?
Legyen bármi is, finom, azt mondta a család, készülhetne gyakrabban is.
Hozzávalók:

  • 1 kg sertéscomb
  • 1 nagy fej hagyma
  • 1 evőkanál zsír
  • bors
  • paprika
  • kis darab füstölt szalonna
  • 1-1,5 kg krumpli
  • kis csokor petrezselyemzöld
Így készült:
A hagymát felaprítottam, a zsíron megpároltam. Rádobtam a feldarabolt húst, sóztam, s fedő alatt majdnem puhára pároltam. Közben kevés vizet öntöttem alá. A szalonnát nagyobb darabokra vágva beledobtam, csak az íze végett, a végén ki is szedtem belőle. De lesütve is hozzá lehet tenni, a zsírját meg a pörcöket. 
Közben a krumplit megpucoltam, hasábokra vágtam.
Mikor a hús majdnem puha, borsot, paprikát tettem rá, meg a krumplit. Annyi vizet öntöttem alá, amennyi majdnem ellepte.
Fedő alatt hagytam megfőni.
A felaprított petrezselyemzöldet a végén tettem bele.
Kiadós és finom étel. Biztos ahány ház, annyiféle tokány is készül. Én így készítem, így szeretjük.